Az utcák, s utcácskák esti színfoltját a szemét kavalkádja növeli. Járda szélére, vagy ház sarkára kisebb-nagyobb különböző méretű - színű zsákokban gondosan bekötött szájukkal hevernek, trónolnak, megbújnak, ki hogy. Némelyek szerényen, mások pöffeszkedően, majd kipukkadva várnak sorsukra. Sorsukra, amely éjfél után nem sokkal beteljesedik. Akkor tájt érkezik a nagyszájú, hatalmas bendővel megáldott szemetesautó, kinek karjai Ember nevű lények, kik módszeresen, begyakorlott mozdulatokkal segítenek jól lakatni az eleinte korgó, mohon habzsoló szemetet bekebelező autó gyomrát. S ki mikor mégis megtelik, s degeszre tömve magát számára finomabbnál finomabb falatokkal elgurul nehézkesen oda, ahova mindenki gyalog jár, állítólag még a Király is- csak ő gurul, döcög-s emésztés után könnyít magán, hogy azután újra indulhasson, még többet bekebelezni csillapíthatatlan éhsége miatt.
De míg e sorsuk beteljesülésére türelmesen várnak a szemetek, kik mint valami különféle nézeteket való csoportokba tömörülnek, még utoljára vendégeket fogadnak. Ütött utolsó óráikban még hasznossá teszik magukat. Ami már Embernek nem kellett, más Élőlénynek még jó lehet elvén.
Jönnek is lelkiismeretesen a meghívottak, el nem mulasztanák a vendéglátóik által kínált fenséges lakomát egy nap sem.( kivéve a szombatot, akkor nincs szemétszállítás, s ez okból kifolyólag nekik ez lett a böjt napjuk) Hisz erre várnak egész nap. Négy lábon járó szőrmókok ezek. Vegyes társaság, mint fajtájukat tekintve, mint egyedre. Az Emberek, kik szeretnek mindent és mindenkit elnevezni : kategorizálva Macska és Kutya névvel illették őket egykoron. A rabszolgává tett házi kedvenceknek kinevezetteket, s kiválasztottakat még ezen belül is ellátják észbontóbbnál észbontóbb nevekkel.
Na de: akik itt vendégeskednek, nem házi kedvencek. Ők a csak a szabadságot ismerő, vagy egykoron Emberek rabszolgái voltak, de ilyen olyan módon béklyóitól, láncaitól meg és felszabadult egyedek.
A Macskák rokonsága nagy kiterjedésű. Ruházatukkal jelzik melyik klánhoz tartoznak. De mivel náluk gyakori a rokonságban való összefonódás utódnemzés gyanánt, vagy biztos ami biztos alapon a többférjűség is, ezért egy alomban gyakori, hogy különböző hímegyed apától születnek utódok. Ami aztán olyan vegyes ruházatú családot produkál, hogy nem tudni ki kivel van. A királyi család pompázik a legdíszesebb ruhákban. A létező összes macskaszínt foltokban összekevert ruházatuk kiemeli a többiek közül. E ruházatban megtalálható a feketétől a szürkéig, a vörös árnyalatain keresztül a fehéren át a barnáig. És ezeket a színeket mind egy ruházaton belül viselik. Már már művészien megalkotott bundájuk különbözteti meg őket társaiktól.
A szabad Kutyáknál is hasonló az életvitel, bár a ruházkodásuk ennél diszkrétebb. Ők általában csak egyszínű bundát viselnek. Nekik inkább a bundájuk vastagsága fontosabb. Rövid szőrűtől kezdve a hosszú szőrűig. A Macskák termetre kisebbek a Kutyáknál, nem lehet összetéveszteni őket, melyik mely fajtához tartozik. Habár mindkét faj négy lábbal megáldott, bundába burkolózott lény, azért lényegi különbség, még az is többek között, hogy emez nyávog, miákol, dorombol, kényeskedik, míg amaz ugat, nyüszít, ki az úr a házban-t játszik és azért ugatok mert félek- vagy esetleg jó nagyot harap az Ember fertályába, esetleg más testrészébe, jogosan, ha az inzultálni meri.
Mindkét fajra jellemző, hogy családostul, csoportosan járnak vendégségbe, óvatosan kiszimatolva melyik zsák tartalmaz számukra megfelelő élelemforrást, s azt karmaikkal felhasítván csendesen, átszellemülve illedelmesen étkeznek. S annak ellenére, hogy e két faj nem igazán kedveli egymás társaságát, mégis ezek a szabad állatok most egymás mellett békésen lakmároznak. Békésen lakmároznak egymás mellett, nem irigykedve, féltve a falatokat, tudván tudják, hogy itt minden boldog, boldogtalan egyednek jut bőségesen eleség, és elég csak annyit lakmározni, amennyi elég, mert holnap is van nap és akkor is gazdag svédasztal várja őket. Mikor végeznek csendes tevékenységükkel, s jóllakottan távoznak a vendégségből, elégedetten tele bendővel gondolnak arra, hogy mily nagy áldás, hogy az Emberek ily pazarlóak. Sokszor telhetetlenségükben e két lábon járó Emberi egyedek megunván az eleséget, vagy esetleg annyit felhalmoztak, hogy rájuk száradt, vagy romlott - szemétként kezelve zsákokba ömlesztik, hogy aztán az utcán sorsukra hagyják őket. Ezért van az, hogy nem marakodik Kutya, Macska – ösztönösen tudván, hogy amíg szemét van az utcán esténként addig mindenkinek jut közülük bőven elegendő betevő falat. S az Emberek sem bántják őket, nem bánván, hogy a maradékaikat eltüntetik. Legalábbis mostanában nem. De nem mindig volt ez így. Némelyek még emlékeznek a generációkon keresztül átadott ismeretek által arra a számukra véres korszakra, mikor az Embereknek nem volt elegendő élelmük, Kutya, Macska fajokat egyaránt, nem válogatván vadászták, ölték halomra, azt megfőzvén, sütvén megették, ízletesnek találván húsukat. Ezért e történelmi ismeretek birtokában óvatosan, mindig éberen, menekülésre készen, sosem tudni mikor jön el megint az az időszak, bizalmatlanul járkálnak az Emberek között. Hisz sosem lehetnek abban biztosak, hogy a rettegett vérengzős éra nem köszönt e újra be életükbe. Ezáltal minden szabad Kutya, Macska tanulmányai között a: Fő az óvatosság az Emberekkel szemben című lecke szinte a legfontosabb, és nincs min csodálkozni ezt a leckét mindegyik jól megtanulja. S habár bízvást tudják, míg vendéglátóik fenségesen traktálják terülj terülj asztalkám módján, addig félelmük igazándiból alaptalan. Igen ám! De az Ördög (alias: Dögőr) nem alszik, csak szunnyad igaz mondás alapján Ők sem altatják el teljesen éberségüket, bizalmatlanságukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése