Tűz a nap melegen, s még Toldit sem látom!

Már nagyon régóta elfogadom az időjárás viszontagságait és szeszélyeit. Nem bosszankodom, ha fúj a szél, vagy tombol a vihar és én éppen elázok, vagy keresztül húzza számításaimat. Nem bosszankodom, ha száz-ágra süt a nap és embert próbáló hőség van. Vagy, ha épp nem süt és jó lett volna, ha azt tenné. Nem, nem. Nem vagyok bosszús az időjárás éppen kedvének megfelelő járása miatt. Nem figyelem árgus szemmel, vagy csak egyszerűen kíváncsiságból milyen idő lesz másnap. Nem, nem.

Viszont az utóbbi napokban akaratlanul is jobban fürkészem titkait, mint szoktam egyébként. És reménykedő pillantásokkal nézek olykor fel a felhő mentes kék égre. És mindig egy ugyanazon kérdésem van. Vajon, mikor óhajt esni? De sosem árulja el. Néha bárányfelhők kis csoportja köröz a falu felett, de eltűnnek, elpárolognak néhány óra alatt. És, hogy mégis miért fordítok mostanában nagyobb figyelmet rája? Nos, kérem szépen én mint magyar ember, ki ez idő tájt Európa déli részén él, hőn áhítozok egy jó kiadós zuhéra. (Megalkudnék én egy kellemes légmozgással is.) Ugyanis három hónapja egy csepp sem esett! Azt is csak onnan tudom ilyen pontosan, mert azon a héten esett utoljára, mikor beszerelték az internetet hozzánk. Olyan vihar volt, hogy a központi dobozba becsapó villám a pár napos wifinket elérte, ki egy diszkrét pukkanás után kilehelte a lelkét. Még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy a gépünk nem ment utána a halálba. Az árnyékban lévő hőmérő este kilenc körül 30 fokot mutat. A spanyolok zöme-kik ebbe születtek bele- nem bírja úgy ezt a hőséget, mint én. Ők már nagyon régóta légkondis lakásból légkondis autóba menekülve élik mindennapjaikat és légkondis üzletekben, irodákban intézik a dolgaikat. Nekünk nincs légkondink, és nyugodt alvásunk sem. Jobbik esetben hajnal 3-4-között hűl annyit a levegő, hogy sikerül elaludni. És még ennek ellenére sem zúgolódok, morgolódók, bosszankodok, még mindig elfogadom Őt olyannak, amilyennek éppen mutatkozik. De mivel gyarló ember vagyok, reménykedek. Reménykedem, hogy egyszer már csak megszán minket egy frissítő mindent bele zuhival. Már ott tartok, hogy valami esőt hozó imát mormolok, hátha...

...Addig is a zuhany alá állva becsukott szemmel azt képzelem, hogy elázok egy kiadós nyári záporban...