Zuhany alatt állok én
becsukott szemmel hűsölvén.
Azt képzelem: vagyok természet lágy ölén,
s nagy zuhéban tetőtől-talpig elázok én.
De mivel ez csak képzeletbeli szülemény
mást eszeltem ki én emberi lény.
Imát mormolok: Ó Te nagy Ég!,
adj némi frissítő enyhülést.
Nem kérek más egyebet én,
csak szigorodból némi engedményt.
Borítsd ránk sirámodat, büszkeségedet feledvén
hogy megkönnyebbüljön: növényzet, ember s állat.
Ezen a földtekén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése