Kukutyin igaz története
"Nagy vót a deszki határ, na! Hozzátartozott Kukutyin is. A mostani Ferencszállást hívtuk Kukutyinnak. Itt a báró dohánytermelői dolgoztak. Kukutyinból lött Ferencszállás község. Azelőtt nem vót ott falu. A dohánytermelőkbül származott a falu népe.Akkó osztán a báró Gerliczi uralkodott itten. Sok cseléggye vót, mind magyarok..." "A ferencszállási majorba kaptak a bárótú házhelyeket. Mindönkinek adott egy lánc fődet.
De nagy szögénység vót ottan. Hát oszt vót egy szögény embör. Bemönt Deszkre, Kérte a bárót, aszongya: - Lögyön szíves, segíccsön. Olyan szögény vagyok, hogy kúdúni járok. De már a sé használ, nem adnak kenyeret.
- Eriggy - aszongya - Kukutyinba zabot högyözni! Hát osztán emönt az intézőhöz, vagy még akkó ispány vót. Emönt az ispányho, ide Ferencszállásra, ide a majorba.
Mondta neki: - Ispány Úr, kéröm! A méltóságos úr eküdött ide Kukutyinba zabot högyözni.
- Na eriggy! Modjad a csősznek, hogy te is beállsz! Ájjá be te is!
Ehhö tudni köll, hogy a zab mán mögnőtt, szóval feje is vót neki, csak víz vót a föggyin, jó térgyig érő. Oszt a fejit késsel, mög kaszával szödték, mög amivel tudták.
Errű lött a mondás: "Kukutyinba zabot högyözni." Kukutyinnak mondták a majort, pedig Ferencszállás. Azé hítták Ferencszállásnak, mer a báró Ferenc vót..."
(Egykori kukutyiniak elbeszélése alapján)
1 megjegyzés:
Nagyon tetszett. Az ízes alföldi tájszólást jó volt olvasni.
Megjegyzés küldése